Evvel a bejegyzésemmel még adós vagyok. Tavaly szeptemberben a visegrádi bobozás után a Rám szakadékot vettük célba. 12-órakkor indultunk neki a 10km-es távnak. Erre a napra ez volt a fő program és így utólag már nem is értem, hogy hogy vághattunk neki ekkora távnak ilyen későn. Normál esetben ugyanis legkésőbb délután 1 kor kezdődik kisfiam alvó ideje, de úgy voltunk vele, hogy majd hazafelé az úton kipiheni magát.

Dömösön parkoltam le a kocsival. Először megpróbáltam ingyenes parkolóhelyet keresni, de végül mivel már amúgy is elég későre járt az idő beálltam a fizető parkolóba, a lehető legközelebb a bejárathoz, ahol még szabályosan meg lehetett állni. Szabálytalanul jóval közelebb is lehet jutni kocsival, de mivel ki van rakva a mindkét irányból behajtani tilos tábla ....alatta meg a kivéve engedéllyel felirat.... nem kockáztattam........és milyen jól tettem. Visszafelé menet kivétel nélkül minden parkoló autón ott pihent a 30e Ft os büntetés.
 

A parkolóból még jó 2-3 km-t kell sétálni mire elértük a Rám szakadék alját. Lehet aszfaltozott úton a napon menni, de lehet egy kicsivel hosszabb úton a betonútra rálátva a fák hűs árnyékában is sétálni. Mi a betonutat választottuk. Amíg el nem értük a vízeséses részt, Peti végig a nyakamban ült és ezt az első pár kilómétert sietős léptekkel tettük meg.

Mikor elértük végre a szakadék alját Petit letettem és onnan már saját lábán jött végig. Nem is bírtam volna vinni. Nem igazán 3 éves gyerkőcnek való ez a terep. Ennek ellenére nem csak mi voltunk itt ilyen fiatal kisgyermekkel. Fiam kezét végig fognom kellett. Az is előfordult, hogy egyik kezénél fogva felemelve kellett átemelnem a csörgedező patak felett, ingatag köveken ácsorogva.

A legnehezebb résznél fiamat egyszerűen egyedül nem bírtam feljuttatni a következő szintre, ezért előre kellett kiáltanom az előttem menő vadidegen srácnak, hogy fogja meg a kezét és emelje tovább a következő peremre. Ilyen hely egyébként csak 2 szer volt. A többi akadálynál ha nem túl könnyen, de boldogultunk. Viszonylag elég sokan voltak. Sokat kellett sorban is állni a létráknál. Bizony így jár az aki 12-óra körül fut neki egy ilyen látványosságnak. Még szembejövő forgalom is volt, pedig egyértelműen jelezték táblákkal, hogy lentről felfelé közlekedjenek a kirándulók. Ez van. Ilyen emberek voltak 8 évvel ezelőtt is, amikor először jártam itt és most is.

Mire felértünk a legtetejére kisfiam teljesen elfáradt és nyűgös lett. Már a nyakamban ülve is sírdogált, úgyhogy amilyen gyorsan csak lehetett elindultunk lefelé a kijelölt sétaútvonalon. 3 órás parkolójegyet vettem (már nem emlékszem mennyiért) és épp hogy csak visszaértünk időben a kocsihoz. Ehhez nekem egy kicsit kocognom is kellet az utolsó 1km-t.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.