Nagyon sok apró dolog történik az életünkben amit olyan könnyen és gyorsan elfelejtünk, holott szívesen visszaemlékeznénk. Épp ezért ebbe a posztpa csak úgy magamnak fogom beírni azokat az apróbb, pillanatokat, 1-2 perces eseményeket, beszélgetéseket,  amikről úgy gondolom, hogy sosem szeretném elfelejteni.

2012.04.22.

Peti: "Ott van az én szééép apukám"

2012.04.14.:

Enikővel beszélgettünk reggelizés közben.

Anya: -...abban a tárolóban van vagy 25 bicikli.
Apa: - Ha ellopnának egyet azt észre se vennék.
(Ekkor kisfiam csak úgy megjegyezte)
Peti: - Apa, akkor marad 24.
Apa: - És ha ellopnak kettőt mennyi marad?
Peti: - 23.
(Peti 2 hónap múlva lesz 4 éves)

2012.01.24.:

Beszélgettem a kisfiammal:
....
"- Peti, Neked fogalmad sincs arról, hogy én mennyire szeretlek.
- Apa neked sincs fogalmad arról, hogy ÉN mennyire szeretlek!
- Miért mennyire szeretsz? (Hülye kérdés, de mindegy)
- Apa annyira, hogy azt Te el sem tudod képzelni."

Kisfiam első kimondott három szótagos szava: "KARIKA"

2012.07.07.

Horvátországi nyaralásból úton hazafelé:

"- Apa, ez egy nagyon jó kis autó a miénk. Ha majd meghalsz az enyém lehet?
...
- Ha meghalok anyának lesz szüksége a kocsira.
- Anya, ha meghalsz enyém lehet?"

És mindez úgy jutott eszébe, hogy a halál témája egész nyaralás alatt szóba sem került.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.