2012.06.28. Csütörtök

Indulás

Az indulást éjfélre terveztük azért, hogy 4 éves gyermekünk az úton a lehető legtöbbet aludjon és hogy a forgalom se akadályozza a haladásunkat. Végül kisebb nehézségek leküzdése után hajnali 1 kor sikerült elindulnunk. A nehézség csak annyi volt, hogy a kocsiba pakolászás közben elhagytam a lakáskulcsot és mikrocsip híján nem tudtam kiállni a teremgarázsból. Karlovac-ig az autópályán mentünk végig.

Első rövid pihenőnket a határ előtt tettük. Ez kb olyan 4 óra autózásba tellett. Szépen nyugiban olyan 100-120 as tempóban utaztunk végig. Ahogy vártuk a forgalom csekély volt. Az indulás napját is gondosan választottuk meg egy az interneten talált horvát hatóságok által kiadott várható autópálya leterheltségi táblázat alapján.

A határátkelés problémamentes volt. Egy kicsit aggódtam a nálunk lévő élelmiszerek miatt, mert erről nem sokat tudtam, hogy mit szabad és mit sem, de se a magyar se a horvát oldalon nem kérdeztek semmit. Még a hátul utazó kisfiamat se nézték meg, elég volt nekik csak odaadnom a (kártyás) személyigazolványainkat.

Határátlépés után Károly városig (Karlovac) autópályán mentünk, majd letértünk az 1-es útra, ahol tartottunk egy újabb rövidebb kényszerpihenőt. Ekkor lehetett olyan hajnali 6 óra. A forgalom még mindig gyér volt, csak 1-2 önjelölt helyi "versenyző" figyelmen kívül hagyva a sebességkorlátozó táblákat próbált letolni minket az útról. Miután megelőztek én rájuk tapadtam, hogy ha mérnek ne minket mérjenek be. Bár ez a rájuk tapadás sem tartott sokáig. Túl gyorsan és veszélyesen vezettek az ottaniak. Nem tudtam velük lépést tartani.

Plitvicei Tavak

Első állomásunk a Plitvicei Tavak voltak. Még egyikünk sem járt ott. Olyan reggel 6 óra körül értünk oda. Kerestem egy nyugodt helyet és a nyitásig szundítottam én is egyet. Kisfiam végig aludta az egész utat.

Parkolás: Az 1-es parkolót választottam, mert ez közelebb van a park szebb részeihez. A sorompónál kaptunk egy vonalkódos kártyát (papírfecnit) és majd a kihajtás előtt evvel a kártyával kellet a pénztárhoz menni és fizetni. Minden megkezdett órát kiszámláznak, ezért érdemes odafigyelni, hogy mikor ér vissza az ember a kocsijához. Úgy emlékszem, hogy fizetés után 30 perc áll a rendelkezésre a parkoló elhagyására, illetve az első 30 perc ingyenes...erre azért érdemes rákérdezni. A parkolóban egy kicsit messzebb, de 100%-osan árnyékos helyet kerestünk.

Séta a parkban: A parkolóból a főút fülé épített fa hídon lehetett a bejáratot megközelíteni olyan 3-5 perc sétával. Jegyeket meg vettük és el is indultunk a kijelölt sétaúton lefelé. Egy kicsit aggódtam, hogy merre kell majd menni, de minden egyértelműen ki volt táblázva. Nem állt szándékunkban túl sok időt itt eltölteni, csak úgy nagyjából akartuk átérezni a hely hangulatát és megnézni a park legszebb részeit. Először megnéztük a park legnagyobb vízesését, majd onnan visszafordulva elindultunk felfelé. Kb olyan 2 óra kifejezetten lassú séta után elértük a kikötőt ahova épp akkor érkezett meg egy hajó. 15 perc várakozás után, mikor már minden hely foglalt lett el is indultunk vele felfelé. A park középső részéig vitt ez a hajó és ott egy másikba kellett átszállni, hogy átvigyen a közelben lévő túlsó partra, ahonnan már gyalog meg lehetett közelíteni a parkban üzemelő buszok megállóját.
A parkoló irányába akartuk venni az irányt. Tévedésből rossz irányba tartó buszra szálltunk, így elindultunk a park felső tavai felé. Közben volt alkalmunk a buszról megnézni ezt a részt is. A felső tavak is ugyanazt a csodálatos tájat és élményt nyújtották volna, mint az alsók. Nem bántuk, hogy ezt a részt energia hiányában nem jártuk be. A buszról nézve is elég élmény volt ez nekünk egy napra. A park legfelső részében olyan 10 percet állt a busz, majd elindult lefelé. Végül nem gurult el teljesen a park legaljára, hanem innen kb 600-800m el feljebb állt meg és onnan sétáltunk tovább. Így megcsodálhattuk fentről is ugyanazt amit lentről már közelebbről megnéztünk. Egy kicsit igyekeznünk is kellett (a parkolói megkezdett órák miatt), ezért Peti fiamat a nyakamba véve haladtunk vissza a parkolóhoz. Még volt annyi időnk, hogy vegyünk hűtőmágnest. Peti a boltban eltört egy kerámia hűtőmágnest, de voltak olyan kedvesek az eladók, hogy mikor kiakartam fizetni, ők mondták, hogy nem kell. Ez a kedves gesztus nagyon jól esett tőlük. Ha bár elég drágának találtunk itt  a park területén szinte mindent, ez a gesztus nagyon jól esett.

A parkolást kifizettem és gy volt 30 percnyi időnk, hogy összeszedjük és rendezzük a dolgainkat és induljunk tovább horvátországi szállásunkhoz Brelába.

Újra az úton

A tavaktól még 260km-t, azaz 4-5 órát kellet még autóznunk az apartmanunkig. Kisfiam ismételten úgy elfáradt, hogy az út maradék részének a 2/3-át végig aludta. Innen nem autópályán mentünk, hanem végig az 1-es úton. Sok pénzt megspórolhat így az utazó, de sokkal fárasztóbb itt végig autózni a folytonos előzgetők, gyorshajtók és a türelmetlen sofőrök miatt. Visszafelé ezért el is határoztuk, hogy nem erre fogunk jönni, hanem megyünk végig az autópályán. Leszámítva a tavak környékét és 1-2 érdekesebb természeti képződményt a táj hanyagolható volt ezen az 1-es úton. Kopár, sziklás, megműveletlen, gazos inkább lehangoló, mint szép tájon vezet végig. Mikor elhatároztuk, hogy meg kellene állni, egy kellemes árnyékos helyen még kb 20-30 percet autóztunk mire találtunk egy megfelelő helyet. Az út fáradalmaiért kárpótolt minket az a lenyűgöző, gyönyörű strand ami várt ránk a Makarska riviérán. Magyar rendszámú autóval, illetve magyarokkal a 10 nap alatt nagyon ritkán találkoztunk.

A szállás

 
Egy 2 szobás 5 fő befogadására alkalmas apartmant béreltünk ki 2km-re a strandtól a főút mellett. Egy kicsit kényelmetlenebb volt így strandra járni, de az ára is sokkal barátibb volt számunkra. A szállásadónk egy kedves, magyarul és még 3 másik nyelven (angol, német, horvát) is folyékonyan beszélő házinéni, Ibolya volt. A házinéni magyar tudása is egy fontos szempont volt ami miatt őt választottuk. Ő egész nap ott volt az apartmanunk környékén. Nagyon igyekezett, hogy mindenben a kedvünkbe járjon. Első nap elvitt minket a kocsijával, hogy megmutassa mit merre találunk a városban. Felajánlotta, hogyha szeretnénk este iszogatni levisz minket a partra és megbeszélés szerint értünk is jön, ha haza akarunk menni. Minden reggel ment közértbe és ha kértük vett nekünk péksüteményt, kenyeret, vagy bármit amire szükségünk volt. Szállásunkra érve örömmel tapasztaltam, hogy 2 lehűtött sör várt rám a hűtőben. Ibolya adott nekünk egy parkolókártyát amivel ingyen parkolhattunk Európa legszebbnek kikiáltott strandja mellett, evvel nem kevés pénzt megspórolva nekünk. Az apartmanban nem volt se TV, se rádió, se internet, amit egy cseppet sem bántunk.

Az apartman 3 helységből állt (nappali, konyha, fürdő). A nappaliba lehetett belépni, ami egyben a hálószoba is volt. Itt 3 ágy volt, 2 ágy egymás mellé tolva a 3-ik a sarokban. A másik helyiség a konyha volt, ami méretben ugyanolyan nagy volt mint a nappali.  Itt is volt 1 ágy. A konyha jól felszerelt volt minőségi edényekkel és étkészlettel, illetve konyhai gépekkel....nagy hűtő, nagy fagyasztó, mikro, kávéfőző, nagy étkezőasztal.....stb.

Szintén a hálószobából nyílt a fürdőszoba, ahol a wc is megtalálható volt. Kicsit szűkös volt, csak zuhanyzó meg egy mosdókagyló, de nekünk megfelelt.

A nappaliból kilépve a teraszra tudtunk menni, ahová délután 2-órától este 5-ig odasütött a nap. Az apartmanunk bejárata egy az utca felé meredeken lejtős autós közlekedőre nyílt. A meredek lejtő nem tetszett. Kisfiam elejtette egy játékát és az egyenesen a tengerpart mellett futó főútra gurult ki...utána meg szaladt a kisfiam...ijedtemben nem kis hangerővel kellett utána ordítanom, hogy megálljon.

Mikor lefoglaltam ezt az  apartmant attól féltünk, hogy majd nem találunk szállást és jó, ha előre lefoglaljuk, de ez szemmel láthatóan felesleges volt. Nagyon sok apartmant kínáltak az utcákon, főutakon táblával áldogáló emberek. Ha ezt tudjuk nem foglalunk szállást. Mert ugye a lefoglalózott szállást rossz idő esetén is el kell foglalni, ha nem akarjuk bebukni a foglalót. Mindenesetre az időjárással szerencsénk volt, egyszerűen tökéletes volt.

Ezen a napon már olyan fáradtak voltunk, hogy mást már nem csináltunk. Csak megittam egy pár sört, kipakoltunk berendezkedtünk és megvacsoráztunk a maradék ételből amit az útra készítettünk.

Költségek

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.