Omis-i kirándulásunk
Erre a napra terveztük, hogy Omis városába kirándulunk. Reggeli után el is indultunk. Volt egy kisebb dugó a tengerparti főúton, de azért minden gond nélkül odaértünk. A városon keresztül gurultunk és rögtön elindultunk a hegyek felé, hogy fentről nézhessük meg Omis városának látképét. Már korábban kinéztem azt a kilátóhelyet, ahova menni akartunk és a GPS segítségével gond nélkül meg is találtuk. Amúgy a GPS mindig velünk volt és nagy hasznát vettem, mivel már jó előre elmentettem a fontosabb célpontokat.

A kilátóhelyen fotókat készítettünk, majd lementünk a városba.
A városról sokat nem tudok írni, nem nagyon néztünk szét. Egy 4 éves gyerkőccel nem nagyon lehet városnézést csinálni, így hát kerestem egy parkolóhelyet és kimentünk a partra. Mindn normálisabb helyen fizetős a parkolás. A parkolóautomatákba csak apróbénzt lehetett berakni, és aprópénzem nem nagyon volt. Pénzt váltani nem sikerült, több helyen is megpróbáltam. Tulajdonképp ekkor világosodott meg, hogy igen a Horvátoknál nincs elég fém pénz forgalomban és érdemes ezeket pespejzólni annak, aki majd a parkolásra is költeni akar egy keveset. Végül bedobáltam annyi aprót amennyi nálam volt és mentem kis családom után én is a strandra.

Omis strand
Mi már hozzászoktunk a tiszta vizű apró kavicsos strandokhoz. Brelá-ban csak ilyen van. Hát Omis város strandja ezek után igencsak lehangoló volt a számunkra. Semmi természetes árnyékvető növényzet nincs a parton, a part homokos, de nem az a "simi" homok, hanem kavicsokkal és némi kosszal kevert izé. A víz átláthatatlan, némi hab és némi növényzet úszkált a tetején. Olyan Balaton feelingje volt. Sokan voltak, a parkolásért is fizetni kellett. Lehet, hogy az igényeink lettek magasak, de mindenesetre egy kicsit sem tetszett ez a strand. Most már kezdtem örülni, hogy nem dobáltam be túl sok pénzt az automatába. Csak 2 órára volt pénzem, és ennyi idő bőven elég is volt.

Úton hazafelé
Még mielőtt elhagytuk volna várost, szállásadónk ajánlására betértünk egy Tommy's nevű boltba. Nálunk a CBA hasonlít leginkább rá. Sok hazai...mármint nekik hazai terméket árulnak. Itt sikerült végre Karlovacko sört is vennem...be is vásároltunk rendesen.
Útban hazafelé meg-meg álltunk megnézni a partot, hátha találunk olyan helyet ahol másnap egy egész napot el tudunk tölteni. Ez a strand keresési akció nagyon jól sült el. Az út szélén volt egy lehajtó, ahol egy ernyő alatt ücsörgött valaki. Megálltunk és megkérdeztük tőle, itt meg mit árul. Fizetős strand jegyszedője volt az emberünk és csak kocsik után kellett fizetni. De mivel ide nem sok tömegközlekedés jár, kocsi nélkül nem nagyon jön ide senki. Mindenesetre lekéretszkedtünk, hogy megnézzük a strandot. Nagyon megtetszett a hely ezért el is határoztuk, hogy holnap ide jövünk, de erről majd később írok.

Délután
Délutáni program a szokásos helyi strand meglátogatása volt. A mi kis jól bevált helyünk mint ahogy már korábban írtam a Hotel Marina szálloda parkolójánál volt. Késő délután már bárkit beengedtek a parkolóba fizetés nélkül. Reggel viszont sosem sikerült olyan korán mennünk, hogy ne kérték volna a parkolókártyánkat, amit amúgy a szélvédő mögé kellett mindig tenni. A parkolással délután néha meggyűlt a bajom, mert nem találtam jó helyet. Mivel a csónakunkat a kocsinál tudtam csak felfújni nem volt kellemes a felfújt 25kg-os gumicsónakkal a hátamon 100-200m-eket sétálni, de muszáj volt.
Szerencsénkre Brela jelképe a vízben lévő, nem túl magasra nyúló szikla a strandolóhelyünk közelében volt. Nekem ez a rész tetszett a legjobban az egész parton. Sokszor jöttünk ide és jó párszor körbe csónakáztunk, vagy körbe úszkáltuk ezt a sziklát és környékét. Kisfiam 3 évesen még nem igazán tud úszni, ezért rajta mindig volt karúszó és úszógumi is, néha a békatalpát is felvette. Ezekkel a strandeszközökkel nagyon kényelmesen ellavírozott a mély vízben és ha tehette volna reggeltől estig vízben lett volna. Mi persze azért néha ráparancsoltunk, hogy jöjjön ki a csónakba melegedni.

Ezen a napon nem csináltunk túl sok mindent. Nagyjából pont ugyanúgy telt a napunk, mint a 2-ik nap.
Reggeli után strandra mentünk, délben ebédeltünk 2 pizzát, délután sziesztáztuk az apartmanban.
Délután vásároltunk egy Lidl-ben és este megint csak strand és séta.

Strand
A strandra menetelre még hozzáfűzném, hogy ha gyalog kellett volna strandra mennünk akkor ha bár légvonalban 200m a part, de a kacskaringós út és a szintkülönbség miatt meg volt az akár 800-1000m is.
A gumicsónakunkat minden használat utaán szakszerűen le kellet engedni és becsomagolni, hogy beférjen a kocsiba. Tetőcsomagtartóm nem volt, ha lett volna egyszerűbb dolgom lett volna. A csónak miatt átlagosan olyan 40 perc elfoglaltságom volt alkalmanként. De azért így is megérte.

Lidl-be ne menjetek
Ha Karlovacko sört akartok venni Horvátországban, akkor ne Lidl-be mennyetek. Ott ugyanazok a dolgok és márkák találhatók, mint a magyarországi Lidl-kben. A sör miatt mentünk oda, mert útba esett, de nem volt Horvát márkás sör, csak valami noném vackok, amiket máshol nem láttam, csak itt. Végül sört nem vettünk, csak hideg élelmiszert reggelire-vacsorára (ha esetleg épp nem mennénk sehova enni), meg ebédre valamit, amit majd valamelyik nap megcsináltunk. Amúgy nem volt drága, csak pont az nem volt ami miatt boltba mentünk.

Költségek

Az út Biokovo parkba

3-ik napunk reggelén korán keltünk. Már rég kinéztem a mai napunk úti célját a Biokovo hegyet és annak legmagasabb pontját (Sveti Jure), ami Horvátország legmagasabb pontja is. Házinénink nem ajánlotta, hogy oda menjünk, mert szerinte nehezen megközelíthető a keskeny út miatt. Ez persze engem nem tántorított el. GPS szerint 26km-re van a hegycsúcs és kb 40 perc alatt érünk oda. Reggelizés nélkül elindultunk és útba ejtettük a pékséget is Baska Voda-n. Épp a Biokovo park bejáratánál fogyott el a reggelink. A bejáratnál egy bódé volt. Először csak elhajtottam a bódé mellett és a visszapillantó tükörben vettem észre, hogy egy őr kirohan a bódéból és utánam szalad és csápól a kezével. Rükvercbe kapcsoltam és visszagurultam megkérdezni, hogy ugyan már mit akar. Hát azt, hogy fizessünk. Nem túl egyértelműen, de azért jelezték, hogy ez bizony fizetős mulatság, de ez a kocsiból nem volt egyértelmű. Mindenesetre fizettünk és gurultunk is tovább. A park bejáratától még 11km-re volt a csúcs. ezt akkor el sem hittem. Eleinte könnyedén lehetett gurulni az aszfaltozott úton. Majd egyre vékonyabb és vékonyabbá vált az út. Egy helyen lovak, meg tehenek lassították a haladásunkat. Úgy kellet kiszállnom és a lovakat arrább terelnem, hogy el tudjunk mellettük gurulni. A tehenek már ismerték a járást és szépen az út szélén elbandukoltak a kocsim mellett. Odafele menet 2 mikrobuszt is utolértünk akik nagyon előzékenyen lehúzódtak és elengedtek minket, látván, hogy mi gyorsabbak vagyunk. 6-8 szembejövő autóval is találkoztunk. Mind ebből max 1 ha külföldi volt a többi horvát rendszámú jármű volt és bizony néha nehézkes volt megoldani, hogy elférjünk egymás mellett. Kb 300-500m-enként volt arra lehetőség, hogy 2 autó elférjen egymás mellet. Előfordult, hogy nekem kellett 200m-t is tolatnom, hogy elengedjem a szembejövőt. Jellemzően előzékenyek voltak itt is a sofőrök. Gyakorlottabb helyi sofőrök akkor is elindultak hátra, mikor nekem kellett volna kevesebbet tolatni, viszont nekik sokkal gyorsabban ment a tolatás mint nekem. Azért nem volt nagyon vészes a feljutás, de nem árt ha a család gyakorlottabb sofőrje ül a volán mögött és esetünkben nem a kedves feleségünk próbál meg felhajtani.

A csúcson:
Felérve még nem volt fennt autó. Mi voltunk az elsők. Hurrá. Nem volt gond a parkolással. Fennt nincs sok parkoló Kb 10 autó ha meg tud állni. A többiek már csak úgy, hogy blokkolják a korábban érkezőket. A parkolás ingyenes. A látvány elképesztő volt. Érdemes ide korán jönni, mert semmi árnyék nincs fent és később a parkolás is nehezebb, a tömegről nem is beszélve. Mi olyan 8:30 körül értünk fel a csúcsra és 1 órát töltöttünk fent. Körbejártuk a csúcsot, készítettem néhány panoráma képet és el is indultunk vissza a kocsihoz. Mire végeztünk a 2 mikrobusz is felért és még pár család saját autókkal.

Hazaút:
9:30 kor már egész kis tömeg kezdett összegyűlni odafent. Voltak kerékpárosok is. Mondták, hogy 3 óra alatt tekertek fel a csúcsra. Hát nem semmi. Adtam nekik vizet és elindultunk lefelé. Már nehezebben haladtunk. A szembejövő forgalom elég erős volt. Kb olyan 20-25 autó jött szembe. Lefelé menet az összes kiszögelésnél, ahol meg lehetett állni megálltunk és fényképeztünk. Kb olyan 11-órára értünk haza. Készítettünk ebédet és evvel el is ment a délelőtt.

Strandolás:

Délután strandolni mentünk. Ugyanúgy a Brelai strandot választottuk és szokás szerint gumicsónakkal kihajóztunk. Egy pár fiatal Brela jelképéről a szikláról ugrált lefelé. Persze én is kipróbáltam és én is ugrottam 1-et.

Séta és vacsora:
Miután elfáradtunk a vízben, összecsomagoltunk bepakoltunk a kocsiba és sétáltunk egyet a parton, a kikötő felé. Itt sok étterem és büfé illetve sörözők, pizzázók vannak. Több olyan hely volt, ahol az étlapon képekkel illusztrálták a választékot és az árak is elviselhetőbbnek tűntek. Leültünk egy asztalhoz és megvacsoráztunk. Az asztalunk mellett egy ukrán srác ült egyedül és amíg feleségem a mosdóba ment a fiammal az ukrán sráccal elkezdtem beszélgetni.....mutogatással. Csak megkérdeztem tőle, hogy mit eszik....nem értett se angolul, se németül de nagyon kommunikatív volt és azért a mutogatással így is megértettük egymást. Végül megkínált a sós minihalából. kb úgy lehetett enni mint a csipszet. Ez volt a legolcsóbb étel az étlapon és egy nagy tányérra öntöttek vagy 200db ilyen kis aprócska sült halat. Jó sós volt, jól passzolt a sörhöz. Egy ilyen tányér elég vacsorára.

Mi viszont egy egész grillcsirkét ettünk és még egy adag sült krumplit kértünk ki. Teli hassal bóklásztunk még egy kicsit a parton. fagyiztunk egyet, dobáltuk a kavicsokat a tengerbe és fényképeztünk. Így szépen eltelt ez a nap is és ma este sem volt gond az alvással.

Költségek

Másnap reggel korán keltünk. Reggeli után felmálháztuk magunkat és mentünk a strandra. Legurultunk a partra és behajtottunk a fizető parkolóba. A bejáratnál felmutattam a parkolókártyánkat és már nyílt is a sorompó. A szállásadónk, Ibolya férje a Hotel Marinában dolgozik és így oda van ingyenes behajtási engedélye. A parkoló amúgy annyiból állt, hogy az autóforgalmat beengedték az erdő egy bizonyos részére. Kitaposott föld úton gurultunk befelé megkeresve a legközelebbi szabad helyet a parthoz.

Kisfiam még sosem látta a tengert. Izgatottan vártuk, hogy mennyire fog neki örülni.... tetszett neki. Nem is akart ránk várni, egyből elindult a víz felé és a (nem túl) hideg víz ellenére már ment is befelé.

A strand:
Brelának több strandja is van....pontosabban egy nagy strandja van aminek bizonyos részeit más más néven neveztek el.  9-óra körül még eléggé üres a strand, a nagy tömeg 10-11 óra között áramlik ki a partra. 11 óra után már csak napos helyeken lehetett letelepedni. A part apró kavicsos volt, ami egyáltalán nem zavarta a 4 éves kisfiamat. Bár mi vettünk strand cipőt, ő egyáltalán nem igényelte annak használatát. Én csak a vízben nem viseltem a cipőt, a parton viszont mindig. Maga a strand minden igényt kielégít. Nagyon tetszett, hogy az egész part fákkal tarkított. Sok az árnyékos hely és a vízhez is elég közel vannak árnyékos részek, persze a napozni vágyók is könnyen megtalálják a helyüket. Egy árnyékos aszfaltozott sétaútvonalon kényelmesen el lehet jutni  a part mentén bárhová. A sétaút mentén több étkezési lehetőség is van. Olcsób büfé jellegű és drágább éttermek is megtalálhatóak, de erről majd később. Vannak mosdók (fizetős) és zuhanyzók (ingyenes) is. Lehet vízibiciklit, kajakok, jet-ski-t bérelni.

Gumicsónak:
Még télen vásároltam egy profibb minőségű gumicsónakot. (INTEX EXCURSION 4) Otthon felfújva egy kicsit nagynak találtam és azt gondoltam, hogy jobb lett volna egyel kisebbet venni. De végül nem bántam meg, hogy ezt a méretet választottam. 3-an törölközőkkel, hátizsákkal, elemózsiával, és egyéb vízi játékokkal felszerelkezve épp kényelmesen fértünk el a csónakban. Vettem a csónakhoz egy szivargyújtóról üzemeltethető pumpát. Minden reggel a strandra kivonulás után, kb 15-20 percet igényelt a csónak felfújása és a strandra való kivitele. Egy kicsit körülményes volt a dolog, de az egyik legjobb ötletem volt ennek a csónaknak a beszerzése. Nagyon élveztük, hogy nem vagyunk a parthoz kötve. Szépen minden szükségest bepakoltunk a csónakba és kieveztünk a biztonsági kötélig, és azon egy pár méterrel túlra, majd a parttal párhuzamosan indultunk el izgalmasabb, elhagyatottabb partszakaszokat keresni. Alkalmanként 1-1,5 km-t is eveztem a part mellett és az izgalmasabb helyeken kikötöttünk. Jó volt hogy nem a zsúfolt strandon kellett minden időnket tölteni, volt hogy 2 órát is kint voltunk a vízen. A strandon amúgy is csak idegeskedtünk a dohányzók és a tömeg miatt.
A napsugárzás ellen UV szűrős ruhával, nyári sapkákkal és naptejjel védekeztünk...sikerrel..... a 10 nap alatt egyszer sem égtünk fel. Persze arra figyeltünk, hogy 13 és 16 óra között egyáltalán ne legyünk a napon.

Délután és este:
12-óra körül hazamentünk otthon megebédeltünk és megkezdtük a délutáni sziesztánkat. 16-óra körül ismét a partra mentünk és megint csak kihajóztunk. Este 7-8 óra körül összecsomagoltunk és a házinénink által ajánlott éttermet meglátogattuk. Ez az étterem a főút mellett volt és most már tudom, hogy az átlagos árakhoz képest egy kicsit drágább kategóriába tartozott ez a hely. A vacsora nem volt különösebb képen finom és az árakat is sokalltam, viszont a kiszolgálás kifogástalan volt. Egy barátságos felszolgáló foglalkozott velünk és más vendég nem is nagyon volt az étteremben. Mindenesetre mi most jártunk itt először és utoljára.

Költségek

2012.06.28. Csütörtök

Indulás

Az indulást éjfélre terveztük azért, hogy 4 éves gyermekünk az úton a lehető legtöbbet aludjon és hogy a forgalom se akadályozza a haladásunkat. Végül kisebb nehézségek leküzdése után hajnali 1 kor sikerült elindulnunk. A nehézség csak annyi volt, hogy a kocsiba pakolászás közben elhagytam a lakáskulcsot és mikrocsip híján nem tudtam kiállni a teremgarázsból. Karlovac-ig az autópályán mentünk végig.

Első rövid pihenőnket a határ előtt tettük. Ez kb olyan 4 óra autózásba tellett. Szépen nyugiban olyan 100-120 as tempóban utaztunk végig. Ahogy vártuk a forgalom csekély volt. Az indulás napját is gondosan választottuk meg egy az interneten talált horvát hatóságok által kiadott várható autópálya leterheltségi táblázat alapján.

A határátkelés problémamentes volt. Egy kicsit aggódtam a nálunk lévő élelmiszerek miatt, mert erről nem sokat tudtam, hogy mit szabad és mit sem, de se a magyar se a horvát oldalon nem kérdeztek semmit. Még a hátul utazó kisfiamat se nézték meg, elég volt nekik csak odaadnom a (kártyás) személyigazolványainkat.

Határátlépés után Károly városig (Karlovac) autópályán mentünk, majd letértünk az 1-es útra, ahol tartottunk egy újabb rövidebb kényszerpihenőt. Ekkor lehetett olyan hajnali 6 óra. A forgalom még mindig gyér volt, csak 1-2 önjelölt helyi "versenyző" figyelmen kívül hagyva a sebességkorlátozó táblákat próbált letolni minket az útról. Miután megelőztek én rájuk tapadtam, hogy ha mérnek ne minket mérjenek be. Bár ez a rájuk tapadás sem tartott sokáig. Túl gyorsan és veszélyesen vezettek az ottaniak. Nem tudtam velük lépést tartani.

Plitvicei Tavak

Első állomásunk a Plitvicei Tavak voltak. Még egyikünk sem járt ott. Olyan reggel 6 óra körül értünk oda. Kerestem egy nyugodt helyet és a nyitásig szundítottam én is egyet. Kisfiam végig aludta az egész utat.

Parkolás: Az 1-es parkolót választottam, mert ez közelebb van a park szebb részeihez. A sorompónál kaptunk egy vonalkódos kártyát (papírfecnit) és majd a kihajtás előtt evvel a kártyával kellet a pénztárhoz menni és fizetni. Minden megkezdett órát kiszámláznak, ezért érdemes odafigyelni, hogy mikor ér vissza az ember a kocsijához. Úgy emlékszem, hogy fizetés után 30 perc áll a rendelkezésre a parkoló elhagyására, illetve az első 30 perc ingyenes...erre azért érdemes rákérdezni. A parkolóban egy kicsit messzebb, de 100%-osan árnyékos helyet kerestünk.

Séta a parkban: A parkolóból a főút fülé épített fa hídon lehetett a bejáratot megközelíteni olyan 3-5 perc sétával. Jegyeket meg vettük és el is indultunk a kijelölt sétaúton lefelé. Egy kicsit aggódtam, hogy merre kell majd menni, de minden egyértelműen ki volt táblázva. Nem állt szándékunkban túl sok időt itt eltölteni, csak úgy nagyjából akartuk átérezni a hely hangulatát és megnézni a park legszebb részeit. Először megnéztük a park legnagyobb vízesését, majd onnan visszafordulva elindultunk felfelé. Kb olyan 2 óra kifejezetten lassú séta után elértük a kikötőt ahova épp akkor érkezett meg egy hajó. 15 perc várakozás után, mikor már minden hely foglalt lett el is indultunk vele felfelé. A park középső részéig vitt ez a hajó és ott egy másikba kellett átszállni, hogy átvigyen a közelben lévő túlsó partra, ahonnan már gyalog meg lehetett közelíteni a parkban üzemelő buszok megállóját.
A parkoló irányába akartuk venni az irányt. Tévedésből rossz irányba tartó buszra szálltunk, így elindultunk a park felső tavai felé. Közben volt alkalmunk a buszról megnézni ezt a részt is. A felső tavak is ugyanazt a csodálatos tájat és élményt nyújtották volna, mint az alsók. Nem bántuk, hogy ezt a részt energia hiányában nem jártuk be. A buszról nézve is elég élmény volt ez nekünk egy napra. A park legfelső részében olyan 10 percet állt a busz, majd elindult lefelé. Végül nem gurult el teljesen a park legaljára, hanem innen kb 600-800m el feljebb állt meg és onnan sétáltunk tovább. Így megcsodálhattuk fentről is ugyanazt amit lentről már közelebbről megnéztünk. Egy kicsit igyekeznünk is kellett (a parkolói megkezdett órák miatt), ezért Peti fiamat a nyakamba véve haladtunk vissza a parkolóhoz. Még volt annyi időnk, hogy vegyünk hűtőmágnest. Peti a boltban eltört egy kerámia hűtőmágnest, de voltak olyan kedvesek az eladók, hogy mikor kiakartam fizetni, ők mondták, hogy nem kell. Ez a kedves gesztus nagyon jól esett tőlük. Ha bár elég drágának találtunk itt  a park területén szinte mindent, ez a gesztus nagyon jól esett.

A parkolást kifizettem és gy volt 30 percnyi időnk, hogy összeszedjük és rendezzük a dolgainkat és induljunk tovább horvátországi szállásunkhoz Brelába.

Újra az úton

A tavaktól még 260km-t, azaz 4-5 órát kellet még autóznunk az apartmanunkig. Kisfiam ismételten úgy elfáradt, hogy az út maradék részének a 2/3-át végig aludta. Innen nem autópályán mentünk, hanem végig az 1-es úton. Sok pénzt megspórolhat így az utazó, de sokkal fárasztóbb itt végig autózni a folytonos előzgetők, gyorshajtók és a türelmetlen sofőrök miatt. Visszafelé ezért el is határoztuk, hogy nem erre fogunk jönni, hanem megyünk végig az autópályán. Leszámítva a tavak környékét és 1-2 érdekesebb természeti képződményt a táj hanyagolható volt ezen az 1-es úton. Kopár, sziklás, megműveletlen, gazos inkább lehangoló, mint szép tájon vezet végig. Mikor elhatároztuk, hogy meg kellene állni, egy kellemes árnyékos helyen még kb 20-30 percet autóztunk mire találtunk egy megfelelő helyet. Az út fáradalmaiért kárpótolt minket az a lenyűgöző, gyönyörű strand ami várt ránk a Makarska riviérán. Magyar rendszámú autóval, illetve magyarokkal a 10 nap alatt nagyon ritkán találkoztunk.

A szállás

 
Egy 2 szobás 5 fő befogadására alkalmas apartmant béreltünk ki 2km-re a strandtól a főút mellett. Egy kicsit kényelmetlenebb volt így strandra járni, de az ára is sokkal barátibb volt számunkra. A szállásadónk egy kedves, magyarul és még 3 másik nyelven (angol, német, horvát) is folyékonyan beszélő házinéni, Ibolya volt. A házinéni magyar tudása is egy fontos szempont volt ami miatt őt választottuk. Ő egész nap ott volt az apartmanunk környékén. Nagyon igyekezett, hogy mindenben a kedvünkbe járjon. Első nap elvitt minket a kocsijával, hogy megmutassa mit merre találunk a városban. Felajánlotta, hogyha szeretnénk este iszogatni levisz minket a partra és megbeszélés szerint értünk is jön, ha haza akarunk menni. Minden reggel ment közértbe és ha kértük vett nekünk péksüteményt, kenyeret, vagy bármit amire szükségünk volt. Szállásunkra érve örömmel tapasztaltam, hogy 2 lehűtött sör várt rám a hűtőben. Ibolya adott nekünk egy parkolókártyát amivel ingyen parkolhattunk Európa legszebbnek kikiáltott strandja mellett, evvel nem kevés pénzt megspórolva nekünk. Az apartmanban nem volt se TV, se rádió, se internet, amit egy cseppet sem bántunk.

Az apartman 3 helységből állt (nappali, konyha, fürdő). A nappaliba lehetett belépni, ami egyben a hálószoba is volt. Itt 3 ágy volt, 2 ágy egymás mellé tolva a 3-ik a sarokban. A másik helyiség a konyha volt, ami méretben ugyanolyan nagy volt mint a nappali.  Itt is volt 1 ágy. A konyha jól felszerelt volt minőségi edényekkel és étkészlettel, illetve konyhai gépekkel....nagy hűtő, nagy fagyasztó, mikro, kávéfőző, nagy étkezőasztal.....stb.

Szintén a hálószobából nyílt a fürdőszoba, ahol a wc is megtalálható volt. Kicsit szűkös volt, csak zuhanyzó meg egy mosdókagyló, de nekünk megfelelt.

A nappaliból kilépve a teraszra tudtunk menni, ahová délután 2-órától este 5-ig odasütött a nap. Az apartmanunk bejárata egy az utca felé meredeken lejtős autós közlekedőre nyílt. A meredek lejtő nem tetszett. Kisfiam elejtette egy játékát és az egyenesen a tengerpart mellett futó főútra gurult ki...utána meg szaladt a kisfiam...ijedtemben nem kis hangerővel kellett utána ordítanom, hogy megálljon.

Mikor lefoglaltam ezt az  apartmant attól féltünk, hogy majd nem találunk szállást és jó, ha előre lefoglaljuk, de ez szemmel láthatóan felesleges volt. Nagyon sok apartmant kínáltak az utcákon, főutakon táblával áldogáló emberek. Ha ezt tudjuk nem foglalunk szállást. Mert ugye a lefoglalózott szállást rossz idő esetén is el kell foglalni, ha nem akarjuk bebukni a foglalót. Mindenesetre az időjárással szerencsénk volt, egyszerűen tökéletes volt.

Ezen a napon már olyan fáradtak voltunk, hogy mást már nem csináltunk. Csak megittam egy pár sört, kipakoltunk berendezkedtünk és megvacsoráztunk a maradék ételből amit az útra készítettünk.

Költségek

Nagyon sok apró dolog történik az életünkben amit olyan könnyen és gyorsan elfelejtünk, holott szívesen visszaemlékeznénk. Épp ezért ebbe a posztpa csak úgy magamnak fogom beírni azokat az apróbb, pillanatokat, 1-2 perces eseményeket, beszélgetéseket,  amikről úgy gondolom, hogy sosem szeretném elfelejteni.

2012.04.22.

Peti: "Ott van az én szééép apukám"

2012.04.14.:

Enikővel beszélgettünk reggelizés közben.

Anya: -...abban a tárolóban van vagy 25 bicikli.
Apa: - Ha ellopnának egyet azt észre se vennék.
(Ekkor kisfiam csak úgy megjegyezte)
Peti: - Apa, akkor marad 24.
Apa: - És ha ellopnak kettőt mennyi marad?
Peti: - 23.
(Peti 2 hónap múlva lesz 4 éves)

2012.01.24.:

Beszélgettem a kisfiammal:
....
"- Peti, Neked fogalmad sincs arról, hogy én mennyire szeretlek.
- Apa neked sincs fogalmad arról, hogy ÉN mennyire szeretlek!
- Miért mennyire szeretsz? (Hülye kérdés, de mindegy)
- Apa annyira, hogy azt Te el sem tudod képzelni."

Kisfiam első kimondott három szótagos szava: "KARIKA"

2012.07.07.

Horvátországi nyaralásból úton hazafelé:

"- Apa, ez egy nagyon jó kis autó a miénk. Ha majd meghalsz az enyém lehet?
...
- Ha meghalok anyának lesz szüksége a kocsira.
- Anya, ha meghalsz enyém lehet?"

És mindez úgy jutott eszébe, hogy a halál témája egész nyaralás alatt szóba sem került.

Egy kedves ismerősünknek köszönhetően több alkalommal is volt rá lehetőségünk, hogy eltöltsünk (alkalmanként) 2 éjszakát Bécsben. Az első 2 alkalommal magunkkal vittük kisfiúnkat is, az utolsó esetben viszont úgy döntöttünk, hogy most az egyszer nélküle is felfedezzük a várost.

Bécsbe utazóknak az első és legfontosabb problémája a parkolás kérdése. A szállodánknak volt parkolója, de mi nem vállaltuk a 15 Eurós napi díjat. Helyette inkább megkerestem a szállodához legközelebb (3km-re) eső P+R parkolót és ott hagytuk a kocsit, ha épp nem kellett. Ezt a 3km-t kerékpárral tettem meg és a szállodában azt már engedték, hogy ingyenesen lelakatolhassam a kerékpárt a garázsukban. Szemmel láthatóan nem csak én érkeztem ide biciklivel, több kerékpár is volt a garázsban külön erre a célra kialakított beállónál. Az első éjszaka elég rosszul éreztem magam a tőlem távol lévő P+R parkolóban lévő autóm miatt. A parkoló pont úgy működik mint mondjuk az Allee bevásárlóközpontban a parkoló. Bejutáskor jegyet kapok, kifelé menet a jegyet beadom egy automatába kifizetem a pénzt és a jegyet visszakapom, amivel már ki tudok hajtani a bejáraton.

Aki spórolni akar annak azt tanácsolom, hogy kerülje el az Osztrák fővárost.

Itt egy kis táblázat az utolsó alkalommal tett kirándulásunk büdzséjéről:

 Osztrák autópálya matricát nem vettem. 60km miatt nem igazán éri meg...szerintem. Jól járható a főúton is a Hegyeshalom - Bécs útszakasz és csak 30 perccel hosszabb az utazás. Többször megtettem már ezt az utat, de a bécsi utak eléggé labirintusak számomra, ezért GPS nélkül nem mernék neki vágni.

Sajnos az időjárással most az utolsó alkalommal nem volt szerencsénk (hideg, szeles, nyirkos idő), de kárpótlásként az első 2 utunk alkalmával verőfényes napsütésben láthattuk a várost. Legközelebb csak akkor vágunk neki egy ilyen kis kirándulásnak, ha jó időt jósolnak, mert a rossz idő miatt nem igazán sikerült magunkat jól érezni.

Egy szomorkás szombati napra ébredtünk. Eléggé borús volt az idő, így pont kapóra jött a "Terrarisztika Budapest Börze" programja. Nyitás után pár percel érkeztünk. Rövid sorban állás után már bent is voltunk. 3 helységben voltak felállítva a hüllőkereskedők asztalai.

Láttunk többek között: Kígyót, siklót, békát, teknősbékát, csigát, pókot, egeret, kopaszmalacot, szöcskét, mindenféle bogarat, csúszómászó állatokat. Mindent amivel feleségemet a rémületbe lehet kergetni. Párom nem is vágyott erre a kis "családi" programra, ezért is csak kettesben mentem Petivel.

Kisfiam sajnos hamar ráunt az állatokra, ezért csak egy 40 percet voltunk bent, pedig én még maradtam volna. Ez van.

Evvel a bejegyzésemmel még adós vagyok. Tavaly szeptemberben a visegrádi bobozás után a Rám szakadékot vettük célba. 12-órakkor indultunk neki a 10km-es távnak. Erre a napra ez volt a fő program és így utólag már nem is értem, hogy hogy vághattunk neki ekkora távnak ilyen későn. Normál esetben ugyanis legkésőbb délután 1 kor kezdődik kisfiam alvó ideje, de úgy voltunk vele, hogy majd hazafelé az úton kipiheni magát.

Dömösön parkoltam le a kocsival. Először megpróbáltam ingyenes parkolóhelyet keresni, de végül mivel már amúgy is elég későre járt az idő beálltam a fizető parkolóba, a lehető legközelebb a bejárathoz, ahol még szabályosan meg lehetett állni. Szabálytalanul jóval közelebb is lehet jutni kocsival, de mivel ki van rakva a mindkét irányból behajtani tilos tábla ....alatta meg a kivéve engedéllyel felirat.... nem kockáztattam........és milyen jól tettem. Visszafelé menet kivétel nélkül minden parkoló autón ott pihent a 30e Ft os büntetés.
 

A parkolóból még jó 2-3 km-t kell sétálni mire elértük a Rám szakadék alját. Lehet aszfaltozott úton a napon menni, de lehet egy kicsivel hosszabb úton a betonútra rálátva a fák hűs árnyékában is sétálni. Mi a betonutat választottuk. Amíg el nem értük a vízeséses részt, Peti végig a nyakamban ült és ezt az első pár kilómétert sietős léptekkel tettük meg.

Mikor elértük végre a szakadék alját Petit letettem és onnan már saját lábán jött végig. Nem is bírtam volna vinni. Nem igazán 3 éves gyerkőcnek való ez a terep. Ennek ellenére nem csak mi voltunk itt ilyen fiatal kisgyermekkel. Fiam kezét végig fognom kellett. Az is előfordult, hogy egyik kezénél fogva felemelve kellett átemelnem a csörgedező patak felett, ingatag köveken ácsorogva.

A legnehezebb résznél fiamat egyszerűen egyedül nem bírtam feljuttatni a következő szintre, ezért előre kellett kiáltanom az előttem menő vadidegen srácnak, hogy fogja meg a kezét és emelje tovább a következő peremre. Ilyen hely egyébként csak 2 szer volt. A többi akadálynál ha nem túl könnyen, de boldogultunk. Viszonylag elég sokan voltak. Sokat kellett sorban is állni a létráknál. Bizony így jár az aki 12-óra körül fut neki egy ilyen látványosságnak. Még szembejövő forgalom is volt, pedig egyértelműen jelezték táblákkal, hogy lentről felfelé közlekedjenek a kirándulók. Ez van. Ilyen emberek voltak 8 évvel ezelőtt is, amikor először jártam itt és most is.

Mire felértünk a legtetejére kisfiam teljesen elfáradt és nyűgös lett. Már a nyakamban ülve is sírdogált, úgyhogy amilyen gyorsan csak lehetett elindultunk lefelé a kijelölt sétaútvonalon. 3 órás parkolójegyet vettem (már nem emlékszem mennyiért) és épp hogy csak visszaértünk időben a kocsihoz. Ehhez nekem egy kicsit kocognom is kellet az utolsó 1km-t.

Március 3-án és a jól töltött nap után 4-én is kirándultunk egyet a Hajógyári szigeten. Először nem is ide akartunk menni, hanem a megszokott kiránduló helyünkre a normafára, de miután beütöttem a keresőbe, hogy Hajógyári sziget egy klassz képet találtam egy játszótérről. Gondoltam ezt megnézzük, mivel még sosem jártunk ott. A hajógyári szigetre a régi vasúti hídon mentünk be, ahol a lámpás kereszteződés van. A hídon áthajtva az első lehetőségnél be is kanyarodtunk a nem kis méretű parkolóba. Több száz autónak van hely és a parkolás ingyenes. A parkolóból már meg is láttuk a játszóteret. Kisfiamat mint a mágnes már vonzotta is a látvány.

Kb 100-200m gyaloglás (fiamnál futás) után már végre oda is értünk. Igen ez a játszótér pont úgy néz ki, ahogy a képeken.
 

 Körülbelül olyan 10 óra körül érhettünk oda. Még nem voltak túl sokan, de azért előfordult, hogy még így is sorba kellett állni 1-1 játékhoz. Petinek legjobban a piramis torony tetszett. A torony kialakítása első ránézésre szerintem nem látszik túl biztonságosnak, ezért az első fölmenetelkor én is Peti fiammal mentem, (aki most lesz nemsokára 4 éves). A legrizikósabb rész a legalsó szint. Majdnem 2 métert kell felfelé mászni egy létrán és miután felért a létra mellett a "terasz" teljes hosszában bárhol le lehet pottyanni. Minden szint között létrák vannak. A többi rész nem vészes, bár a gyerkőcök tolakodása miatt azért itt sincs kizárva a kisebb baleset esélye, de a többi szintkülönbség már nem több 1/2 méternél úgyhogy nagy baj ott már nem lehet. A tetejéről 2 csúszdáról is le lehet csúszni. A többi fölmenetelkor én már csak az első szinten vigyáztam Petire. Azért sem aggódtam, mert más felnőttek is bóklásztak ebben a toronyban akik szintén figyeltek más gyerkőcökre is....gondolom. Én legalább is mikor elsőre mentem fel segítettem a többi egyedül bóklászó kicsit a mászásban. A többi csúszdát már könnyebben meg lehet közelíteni. Végig gumipadló van a csúszdák alatt. A lépcsők fából vannak....ahogy a képen is látszik.

A csúszdákon kívül más játékok is vannak: hinták, körhinták, homokozó közepén kicsi mászókák, egy parabola alakú mászóka...stb.

A játszótéren egy vállalkozó lovakkal is megjelent olyan 10:30 körül. Szerencsére fiam figyelmét ez a lovaglási lehetőség nem kötötte le túlzottan. Arra lett volna lehetősége, hogy messzebb vigye a lovait de nem tette....tudjuk miért. Hogy őszinte legyek engem bosszantott, hogy pont a játszótérre hozta a fickó a lovait. Majd ha lovagoltatni akarom a fiam akkor elviszem a lovardába (egy barátomhoz, akinek vannak lovai, amiről majd írok később), de ne kelljen már egy játszótéren veszekednem a gyerekkel, hogy most nem lovizunk mert drágállom az árát. 

Miután már kezdtük unni a játékokat még sétáltunk egy keveset a környéken. Nagyon tetszett, hogy nem voltak autók, csend volt és nyugalom. Kisétáltunk a Duna-partra, itt is lőttem pár fotót, dobáltuk a kavicsokat végül indultunk haza. 12 óra körül, mikor hazafelé indultunk már kész tömeg volt a játszótéren.

Annyira jól éreztük magunkat, hogy másnap is ide jöttünk játszani.

 Üdv.: Forjack

Régóta játszottam a gondolattal, hogy elmegyünk az Aquaworld-be. Informálódás után terveinkről le kellett, hogy mondjunk. Több forrásból is hallottuk, hogy egy 3-4 éves gyerkőcnek nem olyan jó móka, ezért úgy döntöttünk, hogy egyenlőre szüneteltetjük ezt a tervünket.

Az élményfürdő helyett elmentünk a Nyéki Imre Uszodába és nem bántuk meg. 3 órás jegyet vettünk, ami bőven elég volt mindenre. Sajnos nem volt nálam úszósapka, ezért az öltözőben rákérdeztem, hogy kötelező-e az úszósapka használata a kismedencében is, ha nem teszem be a fejem a vízbe. Sajnos azt a választ kaptam, hogy igen, úgyhogy bérelnem kellett az öltöző bejáratánál lévő portánál egy úszósapkát. Mint utólag kiderült ezt teljesen feleslegesen tettem. Ugyanis a kismedencében tartózkodók 70%-a úszósapka nélkül lubickolt és így is merültek alá, úgyhogy joggal érezhettem, hogy átvertek 200Ft-al. Nem az összeg zavar, hanem a "gesztus". Mindegy.

A medence 30 fokos volt. Elég kevesen voltak. Mi olyan 10:30-ra értünk oda, pont akkor ért véget egy úszásoktatás. Előbb nem is lehetett volna bemenni a medencébe. Erről egyébként érdemes telefonon érdeklődni, hogy mikor szabad a kismedence. A medencébe bármilyen vízi játékot, úszógumit, karúszót, vízipuskát...stb. be lehet vinni. Mi egy labdát vittünk, Petinek pont elég volt.

1 óra fürdőzés után már el is fáradtunk és indultunk öltözni. Csak ekkor vettük észre, hogy milyen hideg van az öltözőben. Még átöltözés előtt zuhanyoztunk egyet. Sajnos a zuhanyzóban a víz hőmérsékletét nem lehet állítani. A kellemesen meleg és a még nem nagyon zavaróan hűvös hőmérséklet között változott az áramló vízsugár hőmérséklete.

Mindezek után gyors öltözés, hajszárítás, utána az aulában egy kis pihenés, evés ivás volt a program. Végül elindultunk haza.

Lassan közelednek az egyre nagyobb hidegek. Ennek függvényében mi is egyre gyakrabban szervezünk programokat játszóházakba. Természetesen költséghatékonyan mindent. Pláne most a gazdasági helyzetünket figyelembe véve. A legolcsóbb módja a játszóházasdinak, ha előre vásárlunk kuponokat az interneten.

Ilyen kuponnal jutottunk el a Kalandpark Játszóház nevű helyre. Habár nekünk egy kicsit messze van  (20km-re az otthonunktól), de megérte ide elautózni. A legjobban az tetszett, hogy mikor mondta fiam, hogy apa gyere te is, nem éreztem magamat tök hülyének, hogy felnőtt létemre mászkálok  játszóvárban. Itt ugyanis egy csomó apuka és anyuka rohangált, kúszott mászott a gyermekükkel a "labirintusban".....az ugrálóvárban. Aki ide jön javaslom, hogy melegítőnadrágban jöjjön, hogy a farmernadrágok csatjai, nadrágszíjjak ne sértsék fel a felfújható várakat, csúszdákat. Másodszorra én is így mentem. Elsőre erre nem figyeltem, nem is mertem nagyon sokat csúszdázni. De most inkább kezdenék mindent a legelején.

A játszóházat nem sikerült elsőre megtalálni. Mikor közeledtünk a helyszínre az egyik bevásárlóközpont főbejáratánál ki volt rakva játszóház reklámja, ezért kerestem egy parkolóhelyet a közelben és bementünk a bevásárlóközpontba. Mivel egy piac is van a közelben elég nehéz volt parkolóhelyet találni ezért pár perc sétára tudtam csak megállni. Bementünk a központba és nem találtuk sehol sem a játszóházat, de kértünk útbaigazítást. Kiderült, hogy a bevásárlóközpont mögött van a bejárat. A bejárat előtt egy nagyobb parkoló, ami reggel 10:10 kor már teljesen tele volt. A bejáraton belépve egy kis folyosón végighaladva egyből az előtérben...egyben az öltözőtérben és egyben a ruhatároló részen találjuk magunkat. Sajnos nincs megoldva az értékmegőrzés, vagy ha mégis, mi nem jöttünk rá hogyan és külön erre nem kérdeztem rá. Bárki hozzáférhet bárki kabátjához, cipőjéhez. Ezért másodjára az értékeinket a kocsiban hagytuk. A legfontosabb dolgaimat amit magamnál akartam tartani beraktam egy hátizsákba és bevittem a játszó részre és feldobtam egy szekrény tetejére. Nagyjából 80%-ban mindig ráláttam erre a szekrényre. Szerencsére nem történt semmi gond. Megjegyzem ez a mai világban már fontos kérdés az értékeink biztonsága. Egyre többet hallom barátaimtól, hogy kitől mit loptak el. Az elmúlt 3 hónapban 2 bicikliről és egy robogóról tudok amit elloptak....mindegy nem ide tartozik.

Visszatérve a játszóházra. Kicsit hűvös volt, mivel egy raktár épületszerű építményben alakították ki, de nem vészes. Fiam hosszú nadrágban benti cipőben és hosszú ujjú pólóban (alatta trikó nélkül) volt, és ez pont megfelelt neki. Felnőtt létemre még sosem volt alkalmam ugrálóvárban játszani, de itt végre ezt bepótolhattam. Szerintem szuper nagy volt ez a vár.

Volt itt egy labirintus amin felmászva a tetejére egy felfújható csúszdánál lyukadtunk ki ami a felfújható vár részét képezte. A váron kívül volt itt még trambulin, labda medence, műanyag csúszdák, mászófal biztosítókötéllel, csocsó, bábszínház és még ezeregy játék amit nem soroltam fel. A legkisebbekre is gondoltak és kialakítottak egy kis kuckó féleséget, ahol nagyon kicsiknek halmoztak fel játékokat. Meglepetésemre pont ez a része volt a legrosszabbul fűtve az egész komplexumnak. Pontosabban jól fűtötték, de rosszul szigetelték és valahogy mindig éreztem, hogy húz be valahonnan a hideg. Egy kicsit aggódtam is, hogy Peti fiam hozzáér valamelyik forró radiátorhoz...mert azok itt igencsak forróak voltak.

Volt még elhelyezve mindenféle elektronikus játék, de ezek pénzbedobósak voltak. A játszóházban van még egy kávézó - büfé féleség is...volt olyan aki itt ebédelt....gondolom mivel egész napos jegyet vettek....mi inkább mellőztük az itt kapható gyors kajákat (sült-krumpli, szendvics, pizza, hot-dog, fánk....stb.)

A kupon amit vettem 1 gyerek +1 kísérőnek szólt, de szerintem ezt nem vették komolyan akár 2-kísérő is mehetett volna 1 gyerkőccel.

 Üdv.: Forjack

Kisfiamat sajnos meg kellett operálni. 1 héttel a műtét előtt már elkezdtünk rákészülni az eseményre úgy, hogy az átlagosnál jóval több programot zsúfoltunk össze a megelőző napokra. Tehát egy hétvégi reggelen elindultunk a visegrádi bobpályákhoz.

Az út kb 1óra 15 perc lehetett. Elég nagy dugó volt Leányfalunál. Elég későn kb 11 órára értünk a bobpályákhoz.

Már interneten tájékozódtam az árakról, nagyjából tudtam, hogy mire lehet számítani. Hát tévedtem. Pontosabban csak annyiban, hogy arra nem számítottam, hogy a parkolásért el fognak kérni 1000Ft-ot. Ennyi a napi díj. Rövidebb intervallumra nem lehet parkolójegyet váltani. Mivel idő hiányában voltunk és nem akartam 30-40 percet sétálásra szánni, kénytelen voltam fizetni, bár eléggé ocsmány dolognak tartom a dolgot..... Mármint azt hogy nincsen mondjuk félnapi díj 500-ért. Mi kb 1 órát voltunk itt. Ennyit még Londonban a trafalgar squere-nél sem fizettem a parkolásért.

A bobozás klassz élmény volt. 400Ft volt egy csúszás és 3 év alatt ingyenes. A kort senki sem ellenőrizte le, úgyhogy kisfiamra is ráfogtuk, hogy még nincs három.  2 szer csusszantunk összesen. Az első csúszásnál egy idős bácsi csúszott az unokájával. Kb 10km/h sebességgel vánszorgott lefelé végig. evvel feltartva minket és a többi bobozót. A második csúszásnál mit sem törődve a hangosbemondóval, hogy induljak már.... már ügyeltem arra, hogy nagy legyen a távolság köztem és az előttem haladó között. Ekkor már 35-40km/h sebességgel is tudtunk haladni. Klassz volt, fiam nagyon élvezte.

www.sports-tracker.com/#/workout/fp001/3p23353fb51l1a0i

Persze a programunk itt nem ért véget. Bobozás után kirándultunk egy nagyot a Rám-szakadéknál.

Vasárnap délelőtt kirándultunk egy nem túl nagyot a Normafánál. A parkoló már tele volt, pedig elég korán, olyan 8-óra körül kiértünk. Azért még pont volt egy hely...el is foglaltuk.

A parkolótól kb 2.5-3km re van a kilátó. Útközben egy játszótér is van, itt időztünk egy keveset. Futóbiciklivel, biciklivel is simán járható az út a kilátóig. Bár az utolsó szakaszt meg lehet tenni egy meredek kaptató ösvényen....persze hogy Peti ezt választotta, addig amíg mi felfelé másztunk Feleségem az autóúton ment a kilátóig. Régen itt csak egy letaposott majdnem járhatatlan ösvény volt, de hála a tervezőknek végre egyszer ott is kiépítették a sétautat, amerre kikoptatták a járókelők az utat.

A kilátóba a belépés ingyenes. A legmagasabb teraszán nagyon sokan voltak. Fényképeszkedni nem kis küzdelem és türelem árán lehetett.

Ősszesen 5,3Km-t sétáltunk:

www.sports-tracker.com/#/workout/fp001/2reobtvc1e9ltsu1

Vasárnap délután 4 kor kezdődött Halász Judit koncert. Zömében "Csiribiri" albumának a számait adták elő, és még volt egy pár számomra ismeretlen gyerekdal is. Sajnos nagyon sütött a nap. Kezdhették volna olyan 5-6 felé a koncertet. Jobb lett volna, de azért így is élvezhető volt. Peti végig a nyakamban ült párom meg tartotta az esernyőt, hogy ne süssön ránk a nap. A tömeg sem volt elviselhetetlenül nagy. Dohányzókat se láttunk.

Interneten akadtam rá péntek este egy jónak ígérkező programra, a Józsefvárosi Napokra. Szombaton és vasárnap is voltak olyan előadások amire egy 3 éves kis poronttyal is el lehet menni. Nagy tömegre, sok autóra számítottunk de meglepetésünkre kihalt volt az Orczy Kert.

Szombat reggel 11:00 kor kezdődött egy báb előadás: Rózsa Sándor és a betyárok Jancsija. (Bartha Tóni Bábszínháza). Az előadás előtt kb 30 perccel értünk oda. 6-8 sátor volt a téren kihelyezve, ahol mindenféle portékákat árusítottak....semmi extra...kézzel készült karkötők, nyakláncok, köcsögök, edények.....ételek....stb. Az egyik sátor alatt testfestő lányok tevékenykedtek. Petinek nem kellett 10 perc, hogy megtalálja a lányokat és még egy extra perc, hogy leadja a rendelését: "pillangót a kezemre". Mondtam, hogy legyen, de valami férfias pillangót kérünk. 3 perc alatt el is készült, épp mikor kezdődött a báb műsor.

Egy előadó volt aki a műsort szolgáltatta. Nem csak a paraván mögött bábokkal, hanem előtte is saját színészi képességeivel szórakoztatta a nagyérdeműt. Egy gagyi unalmas előadásra számítottunk, de kellemesen csalódtunk. Nagyon tetszett a műsor. Mind a témaválasztás, mind a nyelvezet illetve a beszédstílusa is úgy volt megválasztva, hogy egyszerre szórakoztasson kicsiket, nagyobbakat, de még a felnőtteket is. Hiteles szórakoztató volt az előadó. Az műsor kb 30-40 percig tartott.

Utána még kerültünk egyet egy közeli játszótéren majd elindultunk haza. Hazafelé menet egy olyan építményre botlottunk, ami nagyon meglepett mindannyiunkat. Egy fa tetejére oszlopokkal alátámasztva egy nagy faházat építettek. Ez az épület minden gyermek álma. Erős kényszert éreztem rá, hogy felmásszak de végül győzött a józan ész. Csodálkoztam, hogy nincs kiírva, hogy felmászni tilos. Gondolom nincs erre semmilyen szabályozás, hogy köztéren tilos fára mászni. Vagy igen? Mindenesetre ha 15 éves koromban találok egy ilyen  építményt, biztos  hogy felmászok rá, akár ki van írva, hogy tilos akár nem.

Szombati csúszdázást feledve úgy döntöttünk, hogy vasárnap kirándulunk egy nagyot. Végül Pilisszentiván mellett lévő Jági tanösvényt választottuk úticélként. Mivel reggel egy kisebb vitába keveredtem párommal az indulás nehézkesen sikeredett, majdnem le is fujtuk az egészet, de végül csak elindultunk. Olyan 11-óra körül már ott is voltunk. A sportpálya mellett parkoltunk és onnan vágtunk neki az útnak.

Kisfiam biciklivel tette meg az út nagy részét. Árnyékos úton tudtunk végig haladni, nem kellett a napsugárzás miatt aggódni. Persze azért volt nálunk naptej. Fiam a kis tóig zökkenőmentesen tudott haladni biciklijével, néha néha én is rásegítettem általam eszkábált biciklitoló rúd segítségével. A tó után követtük a szélesebb utat (elhagyva a tanösvényt) mígnem egy kerítésbe botoltunk, amire az volt írva, hogy nemzetipark belépés csak engedéllyel. Bár volt fából egy lépcső kihelyezve aminek segítségével minden további nélkül keresztül lehetett jutni, mi inkább visszafordultunk és folytattuk az útunkat a tanösvényen.

Elhatároztam, hogy felmegyünk az ördögtoronyhoz, de nem nagyon sikerült az odavezető utat megtalálni. Utólag tudom, hogy a kerítésen kellett volna keresztül mászni és tovább menni az úton. Tanösvényen sokkal nehezebben haladtunk, Peti nem tudott biciklizni és én még mindig eröltettem a dombtetőn lévő szikla megközelítését, ezért elhagytuk ismét az ösvényt. És lááám már megint a kerítésbe botlottunk, de ide már csak az volt kiírva, hogy kizárólag a sétaútvonalakat használva szabad kirándulni.

Mivel itt nem volt tiltás és itt is volt kihelyezett falépcső átmásztunk és folytattuk utunkat. Mentünk... mentünk, Peti már rég lerakta a biciklit és közölte, hogy fáradt, úgyhogy már jó pár száz méter óta a nyakamban ücsörgött, a kezemben meg vittem a biciklit, hátamon a hátizsákkal. Párom sajnos nem emelhet nehezet, ezért én vagyok az aki a családban betölti a teherhordó málhás szamár szerepét. Végül meguntam a hegymenetet elfáradtunk és úgy döntöttünk, hogy hátra arc, irány a kocsi. Innen még kb 2-3km-t kellett gyalogolni.

  Végül a teljes tanösvényt (3,5km) nem jártuk be, de így is 5km-t sétáltunk:
www.sports-tracker.com/#/workout/fp001/7if8rnplcalr649j

 Üdv.: Forjack

Gyerekkoromban, a gellérthegyi csúszdás játszótér volt az egyik kedvenc helyem. Apuval sokat jártam ide, sok emlékem kötődik az itteni csúszdákhoz és a környékbeli sétáló utakhoz.

Kisfiammal is kijöttünk ide egy párszor, mert neki is nagyon tetszik ez a játszótér. Utoljára mikor itt jártunk minden csúszda szuperül üzemelt. Viszont most sajnos nagyon lehangoló volt a látvány, ami itt fogadott.

A csőcsúszda, ami fiam kedvence volt, tönkre volt téve. Hiányzott egy egyik csőgyűrű. A csúszda tetejét emiatt bedeszkázták. A csőcsúszda mellett volt egy fából eszkábált mászófal különböző akadályokkal, kötéllel, korláttal és lépcsősorral. Nos ez a játék is szőrén szálán köddé vált. A gyerkőcök a porban, koszban kaptattak felfelé a hiányzó elemig, ahol bemászhattak a csúszdába. Fiam is megpróbált felkaptatni ezen az emelkedőn, de csak négykézláb sikerült neki, viszont a por a kosz igencsak elborította mire felért. Többet nem is engedtem meg, hogy odamenjen. Szerencsére a csúszdák tetején van csap, így lemoshattam a kezét.

A kacskaringós csúszda is kezd tönkre menni. A csúszda alján, ahol a lejtő véget ér szét volt kopva a műanyag és egy féltenyérnyi lyuk tátongott rajta. Minden egyes lecsúszáskor bele - bele akadt kisfiam nadrágja. Hogy ne szaggassa szét a ruháját a vége előtt elkaptam.

Van egy kisgyerekeknek való csúszdapár is felszerelve. Egyik fele rozsdamentes acélból a másik műanyagból készült. Az acéllemez csúszda jellemzően hullámos volt....eredetileg, de mivel felnőttek is le le csúszdáztak rajta, már csak nyomokban emlékeztetett arra, hogy hogy is nézett ez ki valójában. A kép magáért beszél:

 
A pozitív dolog amit láttam és nagyon örültem neki, hogy ki volt rakva egy "dohányozni tilos" tábla. A másik jó dolog a csap volt, amit említettem.......... és ennyi.

Persze a sok rosszból amiről írtam a kisfiam semmit sem vett észre, csak én látom azt, hogy ha erre a játszótérre nem szán rá valaki pár millió forintot nemsokára az egész játszótér el fog tűnni.

Ilyen volt tavaly a játszótér:

Üdv.: Forjack

Kisfiam jövőhéten megy először óvodába. Szülői értekezleten megkaptuk a listát, hogy mire lesz majd a manóknak szüksége?
Tornacipő: Nagyon szuper kis puha talpú tornacipőket lehet kapni a budaörsi Auchanban 500Ft/pár áron. Mi rögtön vettünk 2 párat. A legolcsóbb helyen is 1500Ft/pár áron árulták, ez az 500Ft os ár igencsak baráti.
A lista egyik legfontosabb elemének beszerzését, a benti szandál megvásárlását az utolsó hétvégére halasztottuk. Bár tudtuk, a cipővásárlás igen nehezen szokott menni. Egyszerűen nehéz olyan gyerekcipőt (szandált) találni ami minden általunk támasztott követelménynek megfelel. (kívűl belűl bőr legyen, méretben is megfeleljen, a talpa könnyen hajoljon, a színe legyen fiús [kék, fekete, barna stb])

Reménykedtünk abban, hogy egy nagyobb cipőboltban a nagy választék miatt sikerül számunkra megfelelő cipellőt választani.

Lurdiház: Humanic, Wink:
Humanic-ban többször próbálkoztunk már cipővásárlással, de az elmult 3 évben még sosem sikerült jó cipőt találni. Egyszerűen vacak rossz minőségű gyerekcipőket árulnak....szerintünk.
Wink márkaboltban már találtunk olyan szandálkát ami tetszett de sajnos nem volt a megfelelő méretben. Az ára is nagyon baráti volt: 2000-4000Ft között voltak a bőr szandik ára. Az eladót megkértük, hogy telefonáljon át más Wink boltokba megkérdezni, hogy van-e a fiam méretében. Nagyon kedves volt a lány és felhívott vagy 5-6 wink boltot,de sajnos nem talált semmit.

Europark: Deichman
Deichman-ban lehet kapni az Elefanten márkájú cipőket. Korábban márvásároltuk ezt a márkát és elégedettek voltunk a minőséggel.....az árral már kevésbé, de inkább rászántuka pénzt, hogy kényelmes lábbeliben botorkálhasson kisfiúnk. Megfelelő szandált megtaláltuk, több fajtát is, de a  méret már megint nem stimmelt. Persze itt is megkértem az egyik eladót, hogy nézze meg nekünk van-e máshol ebben a méretben ugyanilyen szandál. Persze nem volt.

Árkád Deichman:
Tudtuk, hogy az a cipellő amit kinéztünk a másik boltban nincs a méretünkben, de megnéztük hátha találunk más típust. Sajnos nem volt. Más kisebb boltokba is benéztünk, de nem találtunk olyan boltot ahol lett volna említésre méltó választék.

Sugár:
Fáradtan elkedvtelenedve átsétálunk a sugárba megnézni a kis boltokat és végre. Végre találtunk egy kicsiny boltot ahol akkora szandál választék volt felhalmozva, amekkora az összes korábbi nagy cipőboltokban együttesen nézve sem volt. Ez a kis bolt kifejezetten gyerekcipőbolt. A sugár felső emeletén, a játszóház bejárata mellett található meg. Itt végre megtaláltuk ami nekünk kellett. Legközelebb ha új cipellő kell, ide megyünk először.
www.pinkgyerekcipő.hu
 

 Üdv.: Forjack

Nos harmadjára is letévedtünk a megszokott strandunkra. Annyival kiegészíteném eddigi strand élményeimet, hogy most volt egy pár negatív tapasztalatom a strandot illetőleg. Nagyon sokan voltak, de ez nem is lett volna baj. Mi szokás szerint a játszótér mellett a homokozótól 3-4 méterre telepedtünk le az árnyékban. Legnagyobb megdöbbenésünkre közénk és a homokozó közé, közvetlen mellénk telepedett egy raszta - punk társaság. Nem vagyok antiszociális, evvel se lett volna gondom. Avval viszont igen, hogy dohányoztak. Amíg a vízben voltunk csak messziről mérgelődtem, hogy milyen bunkók az emberek. Elhatároztam, hogy szólok nekik, ha visszamegyünk a helyünkre. Viszont mire visszaértünk nem hogy a punk társaság, de még a kisgyermekes szülők is bagóztak a játszótéren a homokozó szélén ücsörögve. Végül úgy döntöttem, látván hogy mennyi buta, primitív bunkó ember van, nem erőlködöm, hisz ha a punkokra rászólok, akkor további 8-10 emberre is rá kellett volna szólnom, hogy ugyan már fáradjon odébb a játszótérről ha bagózni támad kedve.

Nem értem ezeket az embereket. Kisfiam mindig árgus szemmel figyeli, hogy mit hogy csinálok. Igyekszik mindent úgy csinálni ahogy én teszem.
Ha keresztbe tett lábbal ülök, ő is.
Ha egy-kézzel fogom a kormányt biciklizés közben, ő is ezt teszi.
Ha könyvet olvasok, ő is letelepszik mellém egy mesekönyvvel.
Milyen példát mutatnak ezek a bagós szülők 1-2-3-5-10-15...stb éves gyermekeiknek? Szégyellhetnék magukat, de nem teszik. Primitív bunkók, és az a helyzet (tisztelet a kivételnek) hogy gyermekeik is primitív bunkók lesznek.

A strandon is ki lehetett volna táblázni, hogy a játszótér 10m es körzetében illetve a gyermekmedence melletti sétálóúton tilos a dohányzás. Erre az üzemeltetők nem gondoltak. Remélem levelemre, (amiben erre kértem őket), válaszolnak.
A hab a tortán, hogy a gyerekmedence mellett ücsörgő fiatal úszómester lány is dohányzott. NO KOMMENT.

 Üdv.: Forjack

Idén másodjára jártunk a leányfalui termálfürdőben. A különbség az első látogatásunkhoz képest, hogy az idő most kegyes volt hozzánk és jégviharnak se hírét se hamvát nem láttuk, illetve barátaink is velünk tartottak 10 hónapos kisbabájukkal, Hannával.

9:30 ra értünk oda. A strand előtti parkoló már tele volt, de azért mi még találtunk helyet.A strand előtt nyílt egy fizető parkoló is: 500Ft/nap.

A strandon sok árnyékos hely van. Mindig tudtunk úgy fürdőzni, hogy árnyékban legyünk, de azért nem árt a naptej sem. A játszótér is tűrhető, bár láttam már jobbat is, de se kisfiam se Hanna nem panaszkodott. Homokozó, csúszda, hinta, mászóka. 

Este 19:45 kor indultunk. 20:30 kor már a Batthyany tér közlében voltunk. Régóta ez volt a legjobban megszervezett tűzijáték, mivel az alsó rakpartra is leengedték az embereket ellentétben a tavalyi, meg az azelőtti, meg az azelőtti tűzijátékhoz képest. Akkor még a felső rakpartról a fák alól voltak kénytelenek az emberek gyönyörködni.

Nagyon tetszett a műsor. Szerintem is igaz az állítás amit a rádióban mondtak, hogy ez lesz minden idők leglátványosabb tűzijátéka. A finálé és a köztes részek végén lévő kisebb finálék elképesztően látványosak voltak. Végre mindent lehetett látni, senkinek sem lógott be a feje a képbe, cigifüstöt sem kellett szipákolnunk és még a fák lombjait sem átkoztam a műsor alatt.

 

Ami nem tetszett, hogy nem kapcsolták le a lámpákat. 2009 ben még kioltották a fényeket, de 2010-ben és most, 2011-ben már nem. Ez egy kicsit rontotta az összképet, de biztos megmagyarázta valami okos ember, hogy ez azért van, mert így biztonságosabb. Bár ha már itt tartunk az lenne a legbiztonságosabb, ha nem rendeznének tűzijátékot és mindenki otthon ülne és nézné a Forrest Gump-ot.

Hazafelé menet érthető okok miatt jópár helyen útlezárásokba ütköztünk. Nem árt egy kis helyismeret (esetleg GPS) az ilyenkor a környéken autózóknak.

 Üdv.: Forjack

     Mióta kisfiam megszületett minden augusztus 20-át Budapesten ünnepeljük. Mindig úgy időzítünk, hogy a legizgalmasabb repülős műsoron ott lehessünk. Ezt most is hasonlóképpen tettük.

A légi-bemutató előtt pár órával olyan 12:00 óra körül értünk ki a Batthyány térre. Tavaly is, és idén is az első dolgunk, hogy megkerestük hol lehet megkostólni az idei év, választott Magyarország tortáját, a Kecskeméti barackkal töltött köles tortát. Meg is találtuk a sátrat. Meglepetésünkre nagyon hosszú sor állt a sátor előtt. Tavaly, reggel 8 órakor 5-perces sorbanállással megúsztuk a tortavásárlást (Szilvagombóc torta: 350Ft/szelet áron), idén viszont 50 percet kellett vezekelni a napon, mire végre kiszolgáltak. A tortát 450Ft/szelet áron vesztegették. Feltételezem jövőre már 550Ft/szelet lesz az ára bármilyen tortáról is legyen szó.

A sorbanállásról kisbetűvel, hátha uncsi lehet:
Megúsztuk volna 30 perces sorbanállással is, de pont mielőtt sorra kerültünk volna elfogyott a számlatömbje az árusítónak és ki tudja milyen oknál fogva, de a másik sornál lévő pénztárostól nem lehetett megoldani a számlaadást. Szóval a másik sor zavartalanul haladt a mi sorunknál meg közölték, hogy 5-10 perc múlva lesz újra kiszolgálás. A számlatömb helyett egy pénztárgépet üzemeltek be, de nem volt hosszabbító, amire ismét várni kellett. Mire az is megérkezett kiderült, hogy a pénztárgépből kifogyott a szalag és szerintem most cserélt életében először szalagot az eladó ilyen gépben. Lényeg a lényeg az ígért 5-10 perc kereken 20 percet napon való aszalódást jelentett. Eléggé bosszús voltam mire sorra kerültem.

Tortákról:
A tavalyi szilvagombóc torta nekünk jobban ízlett, talán a marcipános töltelék és a krémesebb állaga miatt....meg amiatt, hogy édesebb szájúak vagyunk.
Az idei köles torta kréme amolyan sűrű hab állagú volt. Kevésbé volt émelygős, az édes ízt főleg a baracklekvár adta. Persze ez a torta is nagyon finom volt, de nálam a favorit még mindig a szilvagombóc torta.

Miután megettük tortáinkat már 13:00 óra volt. Már csak egy óra és kezdődik a légi-vízi bemutató. 30 perc bóklászás után meg is éheztünk úgyhogy gondoltuk eszünk bográcsban készült tökös és palóc laskagombás lecsót. Végül mind az árak (1200-1500Ft/adag) mind a hosszú sor miatt ezt a lehetőséget elvetettük. Amíg párom el volt kisfiammal az árnyékban én valami ennivaló után néztem. 30 perc sorbanállás és 15 perc séta után, mire visszaértem a marhapörkölttel (750Ft/adag), feleségem avval fogadott, hogy kisfiam mind a 2 keze kutyaszaros. Hát persze hogy megint az én kisfiam elég kíváncsi ahhoz, hogy a földön heverő barna rudakat felszedje játszani. Ezúttal nem minősíteném a kutyasétáltatókat akik maguk mögött hagyják a kutyaszart, de kedvem lenne hozzá.

Végre elérkezett a 14:00 óra. Sőt el is múlt mire sikerült kezet mosni és megebédelni már javában zajlott a bemutató. A korábbi programhoz képest szerintem felejthető a mai parádé, de azért kétségkívül nem mindennapi rendezvény volt. Én már csak hozzászoktam a Red Bull versenyek (Red Bulll röpnap néven futott) fergeteges élményéhez,  amit idén ugye nem engedélyeztek. 15:00 kor már untuk a műsort és elindultunk haza.
A sorbanállások egy kicsit megkeserítették napunk élvezeti értékét, de mivel csak én álltam a sorban Encsi és Peti jól el voltak.
Este jön a folyt köv. Tüzijátééék. Hurrrráááááá!!!

Egy kis kritika a rendezésről:
Nem igazán értem, hogy a nap legizgalmasabb programját mért pont a kisgyerekek délutáni szieszta időpontjára, a nap legmelegebb óráira időzítették. Nem vagyok pesszimista és elégedetlen ember, de azt sem értem miért engedték a forgalmat a rakparton, hisz a műsort gyermekes családok százai, nézték a dunapartról, miközben a 30-40-50km/h-val haladó autók méterekre suhantak el a nézelődő gyerkőcök, családok mellett.
 

 Üdv.: Forjack

Körülbelül 1 évvel ezelőtt voltunk családostul és sógorostul a veresegyházi macifarmon. Ekkor volt kisfiam 2 éves. Mint mindig ide is korán kiértünk. Számítva arra, hogy kánikula lesz, már 11 óra körül szándékunkban állt hazafelé jönni.

8 órára értünk oda. A parkoló (leszámítva 3-4 autót) még üres volt. Sebaj, a macik a látogatók kicsiny száma ellenére is uganazt produkálták, mint máskor. A kerítés mellett tébláboltak várva a mézescsupros túristákat. Érkezésünkkor valami oknál fogva pont ellenkező irányba indúltunk, mint amerre szokás a kirándulóknak elindulni, így nem jutott eszünkbe és nem is láttuk, hogy lehet vásárolni mézet nagy hosszú nyelű fakanállal amit majd a macik orra elé lehet nyomni a kerítésen keresztül.

Első gondunk az volt Petivel, hogy hiába szólongattuk, hogy ne menjen a kerítéshez közel Ő nem bírt ellenállni a kísértésnek. Az első 10 perc séta avval telt, hogy hátrébb hátrébb tessékeltük manónkat. Viszont Ő a félelem érzet teljes hiányában megközelítette a kerítés mellett legközelebben lévő macik, mit sem törődve avval, hogy az a nagy fekvő szőrös gombóc fogakkal meg karmokkal kb 20x akkora testtömeggel rendelkezik mint ő. Még a kerítést is megmarkolta de egyből el is engedte, amint keresztül suhant pici testén az a néhányezer volt amit a villanypásztorba eregetnek kb 2 másodpercenként. Ettől kezdve okosan tartotta az 1m es távolságot és álomjó kisfiúnk volt egész nap.

A macik után következtek a farkasok a vége felé egy kis elkerített részen az őzikék meg amira már nem emlékszem. Kár hogy nem akkor kezdtem írni ezt a blogot. Végül elértük a bejáratnál telepített bevásárló bódékat és jöttünk rá, hogy itt etetni is lehetett volna a vadakat. Sebaj. Arany árban mérték a mézet. Legközelebb ha megyünk saját fakanállal és mézzel fogunk felkészülni.

Volt itt még játszótér, fizetős ugrálóvár, sétamozdony, játék céljából kihelyezett kimustrált mozdony utaskocsikkal.

Üdv.: Forjack

Mostani bejegyzésem nem kifejezetten családi programról szól. Bár talán egy minimálisan mégis az.

Kisfiamat 2,5 éves korában szoktattuk le a cumiról. Azt olvastam valahol, hogy érdemes a kicsivel együtt közösen számolni a cumi lerakás napját. Erre a célra én készítettem egy
"Cumilerakási táblázat"-ot:

Persze már a táblázat előtt is mondtuk neki, hogy Petra barátnője már nagy lány és ő már nem cumizik és Peti is nagyfiú lesz, ha már lerakja a cumit és a bölcsiben is elmesélheti,. hogy ő már bizony nagyfiú és már nem cumival alszik.

A cumi kidobása előtt 10 nappal megmutattam kisfiamnak a táblázatot és szépen elmagyaráztam neki, hogy ez milyen játék. Mivel a számokat már ismerte 1-től 10-ig és visszafele is Ő maga dokumentálhatta, hogy hány nap múlva dobjuk ki a cumit.
Felraktam mágnessel a hűtő oldalára a táblázatot és minden este lefekvés előtt mindig egy más színű ceruzával beikszelhette, hogy még hány napig cumizik.

Azt hiszem több magyarázatot ez nem is igényel. Ez a kis táblázat olyan jól sikerült, hogy a 0-ik nap reggelén saját maga dobta ki a kis cumiját a szemétbe és reggel együtt vittük le a szemeteszsákot a kukába (persze előtte én kicsempésztem a cumit a szemétből emléknek), majd mikor jött a kukáskocsi még integettünk is neki miközben elvitte a szemetet.

Első éjszaka mindennek ellenére kb 30 percet sírt a cumiért, de mi párommal szépen elmagyaráztuk neki, és kérdeztük is, hogy szerinte hol van most a cumi és végül is megértette és megnyugodott. A táblázatot persze tovább ikszeltük az 5-ik napig. 2-ik éjszaka már csak 10-15 percet sírt, 3-ik éjszaka már csak 5 percet sírt, végül 4-ik éjszaka semennyit, de már alig várta a reggelt, hogy megkaphassa az 5 cumimentes nap után járó ajándékát, ami nem más volt mint egy futóbicikli.

Szerintem ennél humánusabb módja a cumielvételnek nincsen.

Ajánlom mindenkinek!

Üdv.: Forjack