Március 3-án és a jól töltött nap után 4-én is kirándultunk egyet a Hajógyári szigeten. Először nem is ide akartunk menni, hanem a megszokott kiránduló helyünkre a normafára, de miután beütöttem a keresőbe, hogy Hajógyári sziget egy klassz képet találtam egy játszótérről. Gondoltam ezt megnézzük, mivel még sosem jártunk ott. A hajógyári szigetre a régi vasúti hídon mentünk be, ahol a lámpás kereszteződés van. A hídon áthajtva az első lehetőségnél be is kanyarodtunk a nem kis méretű parkolóba. Több száz autónak van hely és a parkolás ingyenes. A parkolóból már meg is láttuk a játszóteret. Kisfiamat mint a mágnes már vonzotta is a látvány.

Kb 100-200m gyaloglás (fiamnál futás) után már végre oda is értünk. Igen ez a játszótér pont úgy néz ki, ahogy a képeken.
 

 Körülbelül olyan 10 óra körül érhettünk oda. Még nem voltak túl sokan, de azért előfordult, hogy még így is sorba kellett állni 1-1 játékhoz. Petinek legjobban a piramis torony tetszett. A torony kialakítása első ránézésre szerintem nem látszik túl biztonságosnak, ezért az első fölmenetelkor én is Peti fiammal mentem, (aki most lesz nemsokára 4 éves). A legrizikósabb rész a legalsó szint. Majdnem 2 métert kell felfelé mászni egy létrán és miután felért a létra mellett a "terasz" teljes hosszában bárhol le lehet pottyanni. Minden szint között létrák vannak. A többi rész nem vészes, bár a gyerkőcök tolakodása miatt azért itt sincs kizárva a kisebb baleset esélye, de a többi szintkülönbség már nem több 1/2 méternél úgyhogy nagy baj ott már nem lehet. A tetejéről 2 csúszdáról is le lehet csúszni. A többi fölmenetelkor én már csak az első szinten vigyáztam Petire. Azért sem aggódtam, mert más felnőttek is bóklásztak ebben a toronyban akik szintén figyeltek más gyerkőcökre is....gondolom. Én legalább is mikor elsőre mentem fel segítettem a többi egyedül bóklászó kicsit a mászásban. A többi csúszdát már könnyebben meg lehet közelíteni. Végig gumipadló van a csúszdák alatt. A lépcsők fából vannak....ahogy a képen is látszik.

A csúszdákon kívül más játékok is vannak: hinták, körhinták, homokozó közepén kicsi mászókák, egy parabola alakú mászóka...stb.

A játszótéren egy vállalkozó lovakkal is megjelent olyan 10:30 körül. Szerencsére fiam figyelmét ez a lovaglási lehetőség nem kötötte le túlzottan. Arra lett volna lehetősége, hogy messzebb vigye a lovait de nem tette....tudjuk miért. Hogy őszinte legyek engem bosszantott, hogy pont a játszótérre hozta a fickó a lovait. Majd ha lovagoltatni akarom a fiam akkor elviszem a lovardába (egy barátomhoz, akinek vannak lovai, amiről majd írok később), de ne kelljen már egy játszótéren veszekednem a gyerekkel, hogy most nem lovizunk mert drágállom az árát. 

Miután már kezdtük unni a játékokat még sétáltunk egy keveset a környéken. Nagyon tetszett, hogy nem voltak autók, csend volt és nyugalom. Kisétáltunk a Duna-partra, itt is lőttem pár fotót, dobáltuk a kavicsokat végül indultunk haza. 12 óra körül, mikor hazafelé indultunk már kész tömeg volt a játszótéren.

Annyira jól éreztük magunkat, hogy másnap is ide jöttünk játszani.

 Üdv.: Forjack

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.